A napokban szóba került, hogy a gyerekek milyen kérdésekkel tudják meglepni a felnőtteket. Az egyik kollégám mondta, hogy azzal lepte meg a lánya, hogy megkérdezte miért kék az ég. Először ő is csak vakarta a fejét. Akármilyen triviálisnak tűnik a válasz, nem biztos, hogy sikerül kapásból, és főleg helyesen megválaszolni. Ha valaki nem tudja a helyes választ, az talál erre bonyolult választ és egyszerűbbet is.

Na, de minket most az érdekel, hogy miért csípős a chili. Az tudvalevő, hogy a kapszaicin miatt csíp a chili, de miért vált ez a növény csípőssé. Az evolúció során, minden élőlény a környezetéhez adaptálódik és amelyiknek sikerül az fennmarad, amelyiknek nem az eltűnik az történelem süllyesztőjében.

Kicsit kutakodnom kellett, hogy erre a választ megtaláljam, most összefoglalom az érdeklődőknek.

Állítólag tudósok (brit tudósok :), na jó ez a része vicc ) csak a közelmúltban kutatták ki, hogy a fejlődésük során a chilik miért váltak csípőssé. Az volt a vélekedés, hogy elsősorban az emlősök és ezen belül is a rágcsálók elleni védekezést szolgálja. Ha az emlősök megennék a növényt, akkor a magokat az emésztőrendszerük tönkretenné. A madarak emésztőrendszere nem káros a magokra, így a madarak hozzájárulhatnak a chilik földrajzi elterjedéséhez.

Ezzel szemben a tudósok egy másik csoportja (amerikai, és ez komoly) Boliviában kutakodott és arra a következtetésre jutottak, hogy a chili-k a gombák elleni védekezés miatt váltak csípőssé. Azt tapasztalták, hogy a chilik kevésbé csípnek a száraz vidékeken, mivel ott kevésbé vannak kitéve a gombás fertőzéseknek, jobban kell gazdálkodniuk a vízzel. Viszont a nedvesebb vidéken, ahol nagyobb a gombás fertőzés veszélye sokkal nagyobb arányban fordulnak elő csípősebb chilik.

Száraz körülmények között a magtermelés prioritás élvez. Ilyen környezetben a csípősebb chilik  50%-al kevesebb magot is termelnek. Ez magyarázza a kevésbé csípős chilik elterjedését a kevésbé nedves területeken. Nem hiába származnak a legcsípősebb chilik nagyon nedves területekről.

Összefoglalásképpen a földrajzi területek nedvessége idézte elő, hogy az evolúció során a chilik mennyire váltak csípősség. A vízfelhasználás hatékonysága és csípős anyag (kapszaicin) előállítása között kell egyensúlyozniuk.

Ebből mi mezei kertészek talán annyi következtetést levonhatunk, ha párásabb, nedvesebb környezetben tartjuk a chilinket, akkor csípősebbek lesznek. Ha ez nem is teljesen igaz ebben a formában, de az egyre csípősebb chilik nemesítésénél, szelektálásánál használható.