Az elmúlt időszak kicsit nehéz volt. Az olimpia úgy lefárasztott, mintha én is ott küzdöttem volna. Ez a pár óra eltolódás azt eredményezte, hogy minden nap éjfél után volt a lefekvés, ami egy idő után megviseli az embert. Így a kertre és persze erre a blogra is kevesebb idő jutott. Voltam egy hét nyaraláson is, ami annyit jelentett, hogy visszajöttem és a kertben volt mit behozni.

Éjszakai kertész lettem. Volt már, hogy fejlámpával járkáltam kint, hogy haladjak egy kicsit. Na, de remélem normalizálódnak a dolgok és sikerül majd beszámolni, hogy haladnak a kis chilik. Mit kis chilik, komoly bokorrá nőtték ki magukat. Már többször neveltem paprikákat, de azt nem gondoltam volna, hogy egyik másik ilyen komoly bokorrá növekedik.

Maradjunk csak a Naganál. Ami itt bent a céges teraszon nő megvan egy méter is. A korábbi melegeket és viharokat nehezen viselte, ki kellett kötni, meg kővel megtámasztani a cserepet. A cserép aránytalanul kicsi a növényhez képest, de elég jól bírja. Vizet, virágtápot :) kap rendszeresen.

Kb. 3-4 hete folyamatosan virágzik, az első időszakban lehulltak a virágok, nem kötöttek meg, de most már folyamatosan jelennek meg az újabb és újabb termések. Kisebbek a chilik mint számítottam és nagyon könnyűek, ebből gondolom, hogy a héja vékony. Ezek is a levelek tövében fejlődnek ki és mivel minden levél tövében elindul a termésképződés ebből adódik, hogy komoly mennyiségben lehet rajta termés. És úgy néz ki lesz is.

Még csak lilulnak, ezért nem is kóstoltuk. Izgulok, hogy tényleg fog-e olyan erősen csípni. Az eddigi tapasztalataim felemásak. A nagyon csípősnek mondott fajták csípősek voltak, de a különbség nem volt szignifikáns ahhoz képes, amennyire a hagyományos Erdélyből származó hosszú csípős paprika csípett. Még rá lehet fogni, hogy másképp csíptek, de hogy sokkal erősebben azt nem. Reméljük ez még változni fog.